Eridu, az első város

   A sumerek első várossá növő települését Eridunak hívták. A Sumer Királylista szerint itt uralkodtak az első királyok. Ebben az esetben meglehetősen idős lenne a település, mert a lista szerint az első király, Alulim, 28800 évig, a második, Alalngar 36000 évig uralkodott, mindkettő még a vízözön előtt. Sokat gondolkodtam, hogy honnan jöhettek ezek a magas évszámok. Ennyire sűrű napjaik voltak az alattvalóknak? Vagy egy hosszabb időszakot az akkori legkarakteresebb királlyal jellemeztek? Netán ezzel akarták éreztetni, hogy a vízözön után már semmi sem az, ami volt?

Eridu teljes pompájában

   A régészek kb. Kr.e. 5400 körülre teszik az alapítását. A városnak 19 ásatási rétegét tárták fel, tehát az első, a legalsó rétegre még 18-szor ráépítettek. A sumer városoknak saját védőisteneik voltak, akik a templomban laktak, élő entitásként ugyan, de egy szobor testében. Eridu legalsó rétegében ez a templom akkora volt kb. mint egy szoba. Itt élt a védőistenük, Enki. A templom területe szent hely volt, az újabb építkezésekkor mindig ráépítették az újat a régi fölé. Ez nem jelenti, hogy a régit épen hagyták, volt, hogy lerombolták az agyagtéglából készült falakat,  de az újnak pont a régi templom felett kellett lennie. Idővel már akkora domb keletkezett az előző építményből, hogy egy teraszt képeztek ki belőle, és arra építették az új szentélyt. A terasz egy idő után a város fölé magasodott, meghatározva annak jellegzetes arculatát.

   Eridu kb. 3000 évig volt lakott. Ezek szerint átlag 150 évente átépítették az egész szentélyt, később a palotákat is, megnagyobbították, hozzátoldottak. Több kutató értetlenül áll e buzgóság előtt. Miért kellett ilyen gyakran, úgy minden harmadik nemzedéknek, egy új templomot építeni? Óriási munka, hiszen a templom és később a palota körzetének kiterjedése volt, hogy minden irányba elérte a 100 métert. Rengeteg agyagra lehetett szükség. Szerintem pont ebben van a buzgóságuk titka. Eridu a földművelésből lett gazdag. Sűrűn épített csatornarendszerekbe vezették  a bővizű Eufráteszt, gondoskodva hatalmas területek öntözéséről az egyébként nem túl csapadékos vidéken. Így előfordultak olyan évek, hogy akár háromszor is arathattak. A felesleg a kereskedéshez kellett, hiszen agyagon és mezőgazdasági terményeken kívül semmijük se volt. A gyors folyású Eufrátesz  megállás nélkül szállította a hegyekből a hordalékot. A csatornahálózatot folyamatosan kotorni kellett. A munkának egész évben szervezetten és fegyelmezetten kellett folynia. Az egyiptomiakat elkényeztette a Nílus, amikor minden évben kiöntött, majd lomhán visszahúzódva maga után hagyta a termékeny iszaprétegét. Itt folyamatosan tisztítani kellett a csatornákat. Az agyag egy részét a gátrendszer magasítására használták. De még mindig maradt felesleges agyagjuk. Úgy képzelem, hogy a város körül, ronda nagy dombok keletkeztek belőle. Egy idő után a helyzet tarthatatlanná vált, és a fölös agyagot úgy átlag 150 évente be- és ráépítették az összedöntött templomkörzetükre, palotanegyedükre. Így váltak azok egyre magasabbakká. Ha az új építések más miatt történtek, lelkük rajta.

 

Eridu napjainkban

   Mindenesetre a nagy építkezések után, gondolom, nagy ünnepségeket tartottak, legkevesebb azért, mert védőistenük 150 év után új hajlékot kapott. Szóval az ilyen dáridókat minimum egy hetesnek képzelem. Meglepő lenne, de nem zárható ki, hogy valahol itt lehet az alapja a rómaiak saeculares - százados ünnepének, amelyet etruszk átvételnek tartanak. A császárok ezt kb. 120 évente hirdették meg, legalább egy hétig tartott, és már maguk se tudkták igazán, hogy mit ünnepelnek.

    A bejegyzés végére kicsit eltértem a tárgytól, és megígérem, hogy ezentúl is el fogok, mert a történelmet szerintem csak összefüggéseiben érdemes szemlélni.