Mindenekelőtt szeretném leszögezni, nem gondolom, hogy a sumer és a magyar nyelv rokonok lennének egymással. Pusztán arra kívánok rávilágítani, hogy a történeti nyelvészetben a sumer nyelv immáron évszázados figyelmen kívül hagyása azzal, hogy zárványként kezelik, vétkes könnyelműség. A tudomány feladata e kérdéstől éppen nem az elzárkózás kellene, hogy legyen, hanem a nyílt vita, ezzel hűtendő a hagymázas képzelgésektől lázas homlokokat.
A sumer kultúra évezredekig oly kiemelkedő magaslatokban szárnyalt, kizárt dolog, hogy ne éreztetné a jelenünkben is hatását. Persze, ha a történelmet csak a görögöktől kezdjük el tanulmányozni, akkor tényleg az európai kultúrát tőlük fogjuk származtatni. Tőlük származtatjuk, de sok dolgot érthetetlennek tartunk, pedig csak mélyebbre kellene ásnunk. A mezopotámiai régészeti leletek, az előkerült agyagtáblák, melyeknek száma több százezer, fantasztikus lehetőségeket biztosítanak számunkra az összefüggések láncolatának jobb megértésére.
Azzal kezdtem, hogy a sumer és a magyar nyelv nem rokonok egymással. Tételezzük fel, hogy a Biblia igazat szól, és Bábel tornya előtt az emberek egy nyelvet beszéltek. Hiszen ezt maga a Szentírás tanítja, kik vagyunk mi, hogy kétségbe vonjuk és csak úgy tudományosan, forráskritikát alkalmazzunk? Azt nem gondolom, hogy mindenkinek ez volt az anyanyelve, de mint manapság az angol, úgy régen a sumer is az akkor ismert világon egy elfogadott közvetítő nyelvvé válhatott. Ehhez a többiekhez képest magasabb kulturális szint, gyarmatosítások, fejlett kereskedelem szükségeltetett. Az angol nyelv világdominanciája még 100 éve sem tart, a sumernek volt erre legalább 2000 éve. Nézzük meg, mennyi angol kifejezést használunk már most is a hétköznapokban, pedig még közös határunk sincs angolajkú népekkel. Aki egy kicsit nyomoz ugyanúgy találhat sumer kapcsolatokat az indogermánnak nevezett nyelvcsaládban, az ural-altájiban, vagy a semita nyelveknél.
A mai konkrét példa a magyar nyelvet érinti, hiába, hazahúz a szívem. Volt egy kedves szó a sumerben amelyet talán jószágnak, négylábú háziállatnak lehetne fordítani. Úgy hangzott: buru. Bari, barom, birka, bárány, borjú. Sokszor ilyen szócsaládoknál úgy érezzük, hogy milyen logikus a magyar nyelv. Aztán kiderül, hogy van egy alapszó valahol a távoli múltban. Csodálatos, hogy módunkban áll e titkok megfejtése! Az említett példa, nem gondolom, hogy további magyarázatot igényel. Magyaráz viszont az Etimológiák című, 2009-ben kiadott könyv.
-Birka: "vagy cseh jövevényszó, vagy a "berreg" igével összefüggő hangutánzó eredetű szó." (Bocs, de nem bírom ki, hogy amelyik birka berreg az bizonyára motorozik.)
- Bari, bárány: szláv jövevényszó
- Barom: "honfoglalás előtti török jövevényszó."
- Borjú: "honfoglalás előtti csuvasos típusú török jövevényszó."
Tehát a mai nyelvtudományunk a magyar nép számára kegyesen engedélyezi a honfoglalás előtt a borjúnak, baromnak végülis a marhának ismeretét. A birkáét nem, azt a szlávoktól vettük át. De vajon, hogy neveztük szegény gyapjast, amíg a szlávok, sőt a csehek, meg nem tanítottak rá, hogy így hívják? Izének? Mert ugye azt senki sem gondolja, hogy őseink a bizonyítottan legalább 10000 éve domesztikált birkával soha a Kárpát-medence előtt nem találkoztak.
És ha már az előbb szóba került a marha. Ammianus Marcellinus szerint (Rerum gestorum XIX.11.10), amikor Kr.u.359-ben a lázongó pannonok vezetője adófizetés helyett Konstancius császárhoz vágta csizmáját, így kiáltott fel: marha, marha! Nyilván ismeri ezt a történetet az Etimológiák szerzője is, különben honnan a bánatból vette az alábbiakat:
-Marha: "latin eredetű német jövevényszó."
Értjük ugye? Latin eredetű, mert Ammianusnál olvasható és német, hiszen a pannonokat germán törzsként aposztrofálják. Már csak azt nem értem, hogyan terjedhetett el széles körben a magyar nyelvben? Tán a honfoglaló magyarok a tábortűz fényénél fennhangon Ammianust olvastak? Érdekes asszociációs készségük lehetett, mivel a császárnak kiáltott marhából egyből levették, hogy ez nem lehet más, mint a honfoglalás előtti török jövevényszóval, a barommal megnevezett kérődző jószágunk.
És azt tudják, hogy miért cseh eredetű jövevényszó a birka a 2009-es Etimológiák szerint? Mert már az 1967-es történelmi- etimológiai szótárban is az. Az egyik cseh eredetű kitalálja, a másik meg követi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése